Regensburg. „A környezetvédelem összeköt” projekt

Címkék: Általános hírek

Megpakolt bőröndök, izgatott diákok és néhány búcsúzó szülő álldogált február 27-én reggel a buszmegállóban, a buszra várva.

Megpakolt bőröndök, izgatott diákok és néhány búcsúzó szülő álldogált február 27-én reggel a buszmegállóban, a buszra várva.
Minden cserediák program előtt egy különös vegyes érzés fogja el a résztvevőket, akik az idegen helyre tartanak. Egyszerre várakozik az ember, örül  és nagyon izgul. Milyen lesz a család, akiknél egy hetet kell eltölteni? Milyen lesz az a lány/fiú, akivel hirtelen annyit leszünk együtt, mint egy szülővel vagy testvérrel.



A buszút emiatt általában tele van kettősséggel, egyszer jól érezzük magunkat és nagyokat nevetünk, a következő pillanatban pedig aggódva gyakoroljuk el, hogy milyen szöveggel is adjuk át az ajándékainkat.  Aztán végre eljön a megérkezés perce, amikor megismerjük partnereinket.

Az első estét mindenki újdonsült családjával töltötte, megismerkedett a szülőkkel, és az esetleges többi családtaggal.
A regensburgi Pindl Gimnázium egyik érdekessége a sok közül, hogy a tanítás csak 8:10-kor kezdődik, és a diákok szeretnek a becsöngetés előtti utolsó percben megérkezni. Így kedd reggel 8:10-kor a mi csapatunk hangzavara töltötte meg az aulát, ahol az igazgatónőre vártunk. Partnereinket (nagy sajnálatukra) elküldték az óráikra, mi pedig részletesen megismerkedtünk a magániskolával, a várossal és Bajorországgal.



Ez a helymegismerő program nagyjából délig tartott, majd az iskolai menzán kaptunk ebédet.  A jó magyar diák a sulis menza hallatára fintorogva elhúzza a száját, viszont a Pindl Gimnázium ebédlőjét látva inkább tátott szájak jellemeztek minket. Az ebéd ugyan még itt sem ér fel egy étterem szintjével, de a repetázás lehetősége és a 4-5 féle desszert elég meggyőzően hatott ránk.
Tele hassal célba vettük az óvárost, ahol egy kedves, jó kedélyű férfi mutatta be nekünk azokat a helyeket, amiket feltétlenül meg kellett ismernünk Regensburgban. A régi és az új tanácsház, a dóm, a legrégebbi kőhíd a Dunán, az ezeréves kis utcácskák még abban az esőben és hidegben is szépen mutattak, habár mindannyian örültünk volna, ha egy kicsivel szebb időt fogunk ki. Miután végeztünk, az iskolánál már csak ránk vártak a partnereink, és mindenki örömmel nézett az első közös délután elébe. Sokan sokféleképpen töltöttük ezt az estét, volt, aki otthon a partnerével, mások kávézóba ültek be, megint mások pedig póker-partyt tartottak.
Másnap azonban komolyabb nap elé néztünk, a magyar és a német csapat együtt elindult a körülbelül egy órányira található kis falucskába, Plankstettenbe, ami kolostoráról híres. Nem is csak egy egyszerű kolostor volt ez, éppen ezért okkal látogattuk meg. A plankstetteni szerzetesek teljesen önellátó gazdálkodást végeznek birtokaikon, aminek működésébe mi is bepillantást nyerhettünk a nap folyamán. Egész nap kattogtak a fényképezőgépek, és jegyzetfüzetekbe írtunk fel fontos tudnivalókat, hiszen az ezen a napon összegyűjtött anyagból kellett másnap dolgoznunk, hogy összehozzunk egy újságcikket. Ez volt az „ára” annak, hogy Regensburgba utazhattunk.
Fáradtan, és sok új információval a fejünkben indultunk vissza délután 4 óra felé, és alig bírtuk elhinni, hogy lassan a második itt töltött napunk is véget ér.  Az estét volt aki mozizással,  és volt aki a családdal töltötte. 
A csütörtöki napot a cikk megírásának szenteltük, habár ahogy az lenni szokott, nem végeztünk velük még aznap. Az elmondható, hogy nem könnyű feladat egy németül hallott témát jól átadni magyar nyelven, így sok internetes és tanári segítségre is szükségünk volt.
Végül több órás agytorna után ismét kaptunk ebédet a menzán, de ezzel még nem ért véget, a közös program arra a napra. Ugyan kívülről már kedden is megszemlélhettük a régi tanácsházát, de ahhoz eddig nem volt szerencsénk, hogy megnézzük milyen is a belseje. Ma azonban erre nyílt alkalom. Nagyjából másfél óra alatt mindent megnéztünk, amit itt lehetett, ezután pedig újból előttünk állt egy szabad délután. A nagy csapat hamar szétszéledt, kisebb csapatokra oszlott, akik közül jó páran kalandos buszozások után az Arkaden nevű üzletházban kötöttek ki. A lányok beszabadultak az üzletekbe ajándékokat vásárolni az otthoniknak. A fiúk… nos, mivel partnereink többsége fiú volt, ők próbálták valahogyan túlélni a lányok vásárlási lázát.


Reggel nagyon furcsa volt úgy kelni, hogy ez az utolsó itt töltött nap, és ha jól sikerül a cserediák program, akkor ez általában egy elég szomorú felismerés. Közölünk nem sokan lelkesedtek azért, hogy másnap már itt a hazautazás ideje, ami igazán jó jel volt, és gyaníthatóan mindenki remekül érezte magát. De szerencsénkre előttünk állt még egy teljes nap, amit megtölthettünk szuper emlékekkel.
Az iskola egyik különleges melléképületében, egy üvegfalú teremben, vagyis az akváriumban foglaltunk helyet, és ahogy az első nap, most is az igazgatónőre vártunk, csak hogy ő most búcsúzáshoz készülődött. Ezután első utunk a Pindl Gimnáziummal szemben található Kelet-Német Galériába vezetett. A szokásos festmény, és műalkotás megtekintése helyett azonban ma más élményben volt részünk. Mi magunk is művészek lehettünk, vagy legalábbis lemásolhattuk egy művész festményét. Ugyan nem túl szívesen, de 11 körül ott kellett hagynunk a Galériát, mert már csak ránk vártak a Thurn und Taxis kastélyban. Ez a név fémjelezi az egész várost, a nemesi család címere Regensburg minden pontján felfedezhető.  Ami igazán érdekes ebben az egészben, hogy a Thurn und Taxis családnak még mindig élnek leszármazottai.  A kastély bemutatása izgalmas, valós történeteket rejtő séta volt, és vezetőink ez alkalommal is nagy átérzéssel mesélték különböző kalandjaikat és a kastéllyal kapcsolatos kis anekdotáikat.
Majdnem két órát töltöttünk el itt, ezért már kezdtük érezni a gyalog megtett kilométerek fárasztó hatását, de szerencsére a partnereink elénk jöttek, így nem kellett újra visszamennünk az iskolához.
Az utolsó közös délutánt elég sokféleképpen töltöttük: egy nagy társaság elment bowlingozni, mások a városban maradtak, de olyan is akadt, aki kettesben töltötte a délutánt a cserediákjával. Persze az elmaradhatatlan búcsú bulira is sor került este, de az maradjon mindenkinek a saját titka, hogy akkor pontosan merre járt.

További képeket talál a cserediákprogramról a kapcsolódó képgaláriában vagy ide kattintva.

(11.N)

Kapcsolódó anyagok