Búcsúzunk

Címkék: Általános hírek

Iskolánk két meghatározó tanáregyéniségét is elvesztettük a napokban: fájó szívvel, de búcsúznunk kell Barta Pálnétól, Bori nénitől, és Koltay Istvántól, Pista bácsitól.

Barta Pálné.jpg

Barta Pálné gimnazista évei és egész pedagógusi pályája a Perczel Mór Gimnáziumhoz kötődik. 1962−1996 között tanított legendásan elhívatott matematika−fizika szakos tanárként, 1989 és 1994 között pedig az intézmény igazgatói teendőit is ellátta.

Ő maga így idézte fel pedagógusi pályáját és hitvallását a  gimnázium 50 éves jubileuma alkalmából:

„Kevesen vagyunk olyanok, akik elmondhatják, hogy ötven évből harminchat éven át figyelemmel kísérték az iskola életét. Amikor 1953-ban az általános iskolából a gimnáziumba kerültem, úgy éreztem magam, mint egy nagy családban. Szinte fél életünket az iskolában töltöttük… A tanár-diák viszony annyira ideális volt, hogy a tanárok kedvéért képesek voltunk bármit megtanulni…

Öt év egyetemi szünet után a szeptemberi becsengetés újra a PMG-ben ért. Nem volt könnyű 23 évesen kollégaként bekerülni a volt tanárok közé… A kezdeti nehézségeken leginkább férjem iskolánkba helyezése lendített át. Az első néhány év mégis jóval nehezebb volt, mint gondoltam. Azonnal osztályfőnök lettem… Aztán összeszoktunk, nagyon megszerettem őket, és megígértem nekik, hogy rajtuk kívül már csak egy utolsó osztályom lesz. Sikerült betartanom…

Az évek során úgy éreztem, hogy nemcsak a diákok, a tanárok is elfogadtak tanárnak.  Valószínű, hogy ez a szorongás csak bennem volt, és ők az első évben is a tanárt látták bennem…

Mindig nagyon szerettem tanítani. Igaz az, hogy egy tanár az osztályba lépve az ajtón kívül hagyja gondjait, bánatát, még arról is képes megfeledkezni, hogy ez a pálya a világ szemében csak szólamokban és nem a gyakorlatban ismert. Olyankor már csak azt látja, hogy 20-30-40 szempár tekint rá. Semmivel sem hasonlítható össze az, amit akkor érzünk, amikor a megtanított anyagot a tanulóink elsajátították és alkalmazni tudják. Ha az ember igazgatóként kevesebb óraszámban tanít, ennek az élménynek a hiányát még jobban érzi.

1989-ben felkért a tantestület, hogy vállaljam el az iskola vezetését. Sokat vívódtam, de szerettem a kollégáimat, és nem akartam a bizalmukkal visszaélni… Nem volt könnyű a  négyféle képzési profilt egy intézményen belül irányítani… Itt már nem osztályszinten kellett egy-egy problémát helyre tenni…

Az iskola valamennyi diákját ismertem, annak ellenére, hogy csak kevés osztályban tanítottam. Problémáikat mindig emberileg próbáltam kezelni.

A harminchat év szinte egy fél élet és valahol mégis egy egész. Láthattam ezt az intézményt kialakulni, fejlődni diák, tanár és igazgató szemével. Mindig ez volt és ez lesz az én iskolám.”

Egy pedagógus ars poeticáját, munkájának eredményességét leginkább a tanítványai hitelesítik.

„Osztályfőnökünk, az akkor friss diplomával hazajött Barta Pálné (Száler Borbála) lett, aki pár évvel azelőtt ebben a gimnáziumban érettségizett. Férje szintén akkor és itt kezdett tanítani. Bori nénivel hamarosan kialakult egyfajta sajátos kötődésünk, melyről azt mondhatom, a mai napig tart. Olyasmi, mint a gyermek-szülő kapcsolat. Ő volt a mi Oszifőnk. Mindenkiről gondoskodó figyelmét négy év alatt jócskán tapasztalhattuk. Együtt izgultuk át első gyermekének születését, és aggódva vártuk, hogy minél előbb visszajöjjön közénk….

Bori néni! Nála jobb osztályfőnököt kívánni sem lehetett. Most, amikor végiggondoltam a négy évet és az azóta eltelt éveket, a háttérben mindvégig ott éreztem mögöttem. Segített, ha matematikát kellett tanulni, de akkor is, amikor a gyermekem nevelésével voltak problémáim. Mindig volt ideje és türelme jó tanácsokat adni. Tudom a többiektől, hogy gondoskodását ők is érezhették.

A gimnázium azon kevés diákjai közé tartozik, aki később tanára, majd igazgatója lett egykori iskolájának. Büszke lehet rá az alma mater.” (Berlinger Andrásné újságíró)

Most egy nagyszerű életpálya véget ért, búcsúzunk az embernek és tanárnak egyaránt kiváló Bori nénitől.

Koltay István.jpg

Koltay István 38 éven át, 1956−1994-ben oktatta a testnevelést, és készítette fel eredményesen a diákokat a sportversenyekre gimnáziumunkban.

Közben három évig szakfelügyelő volt, és 30 évig a Testnevelési Főiskola kihelyezett gyakorlatvezető tanáraként tevékenykedett. Ez idő alatt 120 hallgatót oktatott módszertanra és minősített. A testnevelő tanári diplomája mellett atlétika és kosárlabda végzettsége is volt. A siófoki gimnáziumban tornával, atlétikával és kosárlabdával foglalkozott szép eredményekkel. Egy évben akár 60 versenyen, mérkőzésen is részt vett diákjaival. Több alkalommal országos szintig juttatta a versenyzőit. Három atlétája az utánpótlás keret tagja lett.

Számtalan díjjal, kitüntetéssel ismerték el Pista bácsi tevékenységét, például két ízben részesült miniszteri dicséretben; 2018-ban az év életműdíjasa lett városunkban. Kiváló, példaadó pedagógusi munkáját bizonyítja, hogy tanítványai közül 42-en választották a testnevelő hivatást.