Ismét búcsúzunk

Címkék: Általános hírek

Néhány nappal ezelőtt értesültünk arról, hogy 2020. november 9- én, életének 86. évében örökre megpihent Fabók Irén tanárnő, iskolánk egykori matematika – fizika szakos tanára is.

Fabók Irén.jpg

A Békés megyei Mezőberényből indult, a szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi egyetemen szerzett tanári diplomát. Innen rögtön Siófokra vezetett az útja, hogy 1956 és 1990 között, nyugdíjba vonulásáig 34 éven keresztül töretlenül tanítsa és nevelje a gimnázium ifjúságát. A Perczel Mór Gimnázium volt az egyetlen munkahelye, a tanítás az élete. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelyiknek elévülhetetlen érdemei vannak a siófoki gimnáziumi képzés jó hírének megalapozásában. Szaktárgyainak elkötelezett tanítójaként sok száz diákot vezetett be a matematika és a fizika rejtelmeibe, és egykori tanítványai közül sokan lehettek hálásak ezért a tudásért, hiszen elmondásuk szerint még az egyetemen is abból éltek, amit Irénkénél megtanultak. Alaposságáról, szaktárgyai iránti szenvedélyéről tanítványainak számos kimagasló versenyeredménye, országos első helyezése is tanúskodik.

Mindig kissé távolságtartó volt, szigorú, precíz és felkészült, csak a valódi tudást értékelte jó jeggyel. Sziporkázó gondolatai, ironikus megjegyzései, finom humora, őszintesége, határozott véleménye és kérlelhetetlen logikája megijeszthették a kevésbé tájékozott tanulókat, kollégáiban viszont egyenrangú szellemi társakra talált: a matematika szertár gyakran volt szerteágazó, tartalmas viták, beszélgetések színhelye. Még nyugdíjasként is szívesen bejárt ide, hogy megvitathassa kollégáival az őt foglalkoztató kérdéseket.

Szerette ezt az iskolát, tisztelte és elismerte kollégái tudását, a tantestület színes egyéniségeit, élvezte a véleménycsere lehetőségét és azt, hogy mindig volt téma, és ösztönzőleg hatott rá a jó hangulat. Mindig előre felkészült a közös beszélgetésekre, vitákra, csak akkor alkotott véleményt, ha azt kellőképpen alá tudta támasztani. A szaktárgyain kívül is sok minden érdekelte. Sokat olvasott, szerette a verseket, aforizmákat, szívesen idézett írók, költők műveiből, de foglalkoztatták az aktuális politika eseményei is. Visszavonultan élt, kevés embert fogadott a bizalmába, de örült, ha velük meg tudta beszélni az élet történéseit. 82 éves koráig elment az első osztályának minden érettségi találkozójára, és később is mindenkiről tudott mindent, érezhetően büszke volt az életben elért eredményeikre.

A betegágyban még Petőfi és Arany verseinek olvasására készült, nem a fájdalomra akart figyelni. Tanítványai nevében is búcsúzunk kollégánktól, akinek tevékenysége és kifinomult szellemisége kitörölhetetlen nyomot hagyott iskolánk életében.